Miből áll a bűvészet? Ezzel a kérdéssel kezdődik Tábori Kornél Bűvészkönyvének második kis fejezete, amit 1925-ben adtak ki és nagyon érdekes kis okfejtést olvashatunk el ebben a kis könyvben, ami megpróbál választ adni.
Mindig is szerettem kis bűvész könyvtáramban fellapozni a régi bűvészkönyveket és nem feltétlenül a trükkök miatt, inkább az akkori emberek gondolkodásmódja az, ami izgat és bizony tartogatnak meglepetéseket ezek a régi művek. Ezt a kis könyvet, amit most is épp a kezemben tartok majdnem 100 éve adták ki, mégis úgy gondolom, hogy a leírtak simán elférnének egy mai bűvészkönyvben. Ez a rövidke fejezet tökéletesen rávilágít arra, hogy egy bűvész számára nem feltétlenül a trükkök a legfontosabbak, hanem a néző és az előadó közötti kapcsolat.
Mivel nem egy hosszú fejezetről van szó, arra gondoltam, hogy nem elemzem mondatoról mondatra, hanem inkább egy az egyben bemásolom ide, így mindenki egyenesen Tábori Kornéltól olvashatja el, hogy ő, közel 100 éve mit gondolt a bűvészetről. Íme:

Miből áll a bűvészet?

Velejében nem más a bűvészet, mint kézügyesség, amint gyakorlat néha tökéletessé tesz és a beszédművészet támogat. Kivált az utóbbi az, amiről a közönség alig sejti, hogy milyen nagy a szerepe sok meglepő fogás körül.

Amikor a bűvész előad valamit, vagy épp egy egy személyhez szól, akkor többnyire az a célja, hogy elterelje a figyelmet arról, amit épp tesz. Egy híres bűvész, Conradi, aki elméleti tanulmányokkal is foglalkozott, mesélte el, hogy a nézőket egyformán befolyásolják a szavak és a mozdulatok. Annyira, hogy elhiszi s úgy tudja: ezt vagy azt a tárgyat bizonyos helyre tették, pedig az a tárgy máshová került. Vagyis látja, ami nem történt meg és ami történt, azt nem veszi észre.

Van aztán passzív és aktív tévedés. Az előbbi szellemi munka eredménye, sokszor szuggesztió vagy régi magyar szóval: sugallás. Gyakran kipróbált fogás például az, hogy a bűvész labdát vagy golyót dob a magasba és elkapja; ezt többször megismétli, majd palmálja. (A palmage: kézizmok ügyessége.) Vagy a posetbe dugja a labdát. (A poset – eredeti nevén pochetta – az a nyitvaálló mély zseb, amelyet a bűvészek a frakkjuk bélésébe csináltatnak.) Három-négy földobás után a közönség úgy látja, hogy a bűvész ötödször is feldobta a labdát és az rejtélyes módon nem esik vissza a magasból. Épp ily könnyen sikerül az, ha a bűvész kártyacsomagból bizonyos lapot akar kihúzatni. Többnyire legyező-alakban tartja a csomagot és rendszerint a középen egy gyors mozdulattal előre löki azt a lapot, melyről a jámbor néző úg véli hogy ő azt akarta kihúzni.

Nagyon sok meglepő bűvészfogás van, amely egyszerű ötleten, vagy ártatlan kis találmányon alapul, úgy hogy bármelyik gyermek is végre tudja hajtani. A jobbfajtájú bűvész azonban mindenekelőtt a közönség figyelmét akarja lekötni s a nézők pillantását is irányítani tudja: saját személyére, kezére, szemére – persze mindig oda, ahol ez a pillantás épp a legkevésbé hátráltatja sikerét. A modern varázsló szeme nyílt és szabad tekintetű, csaknem mindig a közönségre szegeződik, úgy hogy bizonyos állandó kapcsolat támad és ezt ügyesen kihasználja.

De mindig legfontosabb a finessz, a trükk, a megtévesztő fogás.

A bűvész leghasznosabb eszköze a kéz. Mindig ezzel gyakorol, még pedig a tükör előtt, mert így látja, hogy a mozdulatai egészen megtévesztők, vagy itt ott még nem tökéletesek. Meg kell tanulnia, hogy tárgyakat megtartson a lapos kinyújtott tenyerében, míg ujjai ide-oda mozognak. Sőt azt is, hogy az ujjak alsó ízeivel valamit megrögzítsen, míg az ujjhegyek látszóan tovább is szabadon mozogjanak a nézők előtt. A jó bűvész kezének ízeivel és a tenyér belső izmaival négy-öt nagyobb pénzdarabot képes megtartani s azalatt könnyen mozgatja karját, gyorsan keveri a kártyát vagy mást csinál, akár óraszámra.

A szó és tekintet különböző módon támogatja a kézmunkát. Míg a bűvész arról beszél, hogy egy tárgyat például a jobbkezébe tesz, ránéz a jobbkezére és mozgatja, de a ballal hajtja végre magát a bűvészfogást. Rajzok mutatják ennek a jelentőségét.

A mesterfogások pedig sokszor a legegyszerűbb segítőeszközökkel történnek, amit egész leleplező sorozattal bizonyítunk.

***

Nagyon érdekes és időtálló gondolatok ezek. Neked mi a véleményed? Nyugodtan írd meg és tarts velem a legközelebbi posztban is!